1. fejezet

Elizabeth

Furcsa, de nem érzek bűntudatot a gyilkosságok után. Hiszen, engem a jóakarat vezérel, hogy megszabadítsam a világot ezektől a férfikurváktól, mint például a mostani áldozatom, Richard. 

Hajnali ötkor a rendőrautók és a mentők szirénázása ébresztett fel álmomból. Tudtam, hogy hova mennek ilyen sietősen, így úgy döntöttem, én is utánuk megyek. 

Az erdő felé menet azon gondolkoztam, nem hagytam-e nyomot magam után. Kesztyűt viseltem, a hajam rövid volt, valamint csuklyát is húztam rá. Megcsókoltam, de ez nem jelent veszélyt. Ebből még nem tudták soha leszűrni a gyilkos, azaz az én kilétemet. 

A rendőrök nem olyan okosak, mint amilyennek a filmekben, sorozatokban bemutatják őket.

Rám két hónapja figyeltek fel Hasfelmetsző Jackie-ként, azóta semmit sem haladtak az üggyel. Mindig megállapítják, hogy a gyilkos nő, és hogy férfiakra támad. Ennyit még a halottaim is megállapítottak...

Az egyik fa mögé rejtőzve hallgattam ki a halottkém és a nyomozó beszélgetését...

- Hasának alsóbb részén egy mély, roncsolt vágás található, valamint számos metszés a hason, valószínűleg ugyanazzal a késsel. Dulakodásra utaló nyomot nem találtunk, szerintünk előre kitervelt gyilkosság volt - igen, jól tudod... Mégsem olyan hülyék, mint gondoltam...

- Ugyanazok a sebek, amelyeket Hasfelmetsző Jack okozott Mary Ann Nicholsonon 1888-ban. 

- Így van, és ebből arról következtetünk hogy... 

- Hasfelmetsző Jackie újra lecsapott. 

A nyomozó megköszönte a halottkémnek az információkat, majd egy másik rendőrhöz sietett. Nyilván utánuk mentem, hiszen mindent tudni akartam arról, hogy hol tartanak, tudnak-e már valami konkrét dolgot rólam.

- Lucas! - szólította meg a szőke hajú, jóvágású rendőrt. Munkájához képest elég fiatalnak tűnt. Lehet, hogy ő lesz a következő...

- Igen, uram? - illedelmes, kedves. Tuti, kezdő.

- Vidd be ezeket a papírokat az örsre. Mindjárt megyünk mi is. Úgy látom, nem haladunk semmit sem, nem érdemes itt dekkolni a hidegben...

Végül úgy döntöttem, én is lelépek. Mindent megtudtam, amit akartam. Lelkileg is megnyugodtam, mert a rendőrök nem tudnak semmit. Ismét jó munkát végeztem. 

Kerülővel mentem haza, ugyanis nem akartam, hogy a rendőrök rájöjjenek, hogy én is ott voltam. Bár lehet, hogy még akkor sem fognának gyanút...

***

Egy jó délutáni alvás után úgy döntöttem elmegyek a sarki kávézóba egy sütire és egy kakaóra. Lehet, hogy a következő heti 'barátomat' is megtalálom. 

A kávézóban leültem a megszokott helyemre, és vártam, hogy kihozzák a megszokott sütimet és a kakaómat. Miközben vártam, felmértem a terepet.

Egy kismama, egy szerelmespár, két idős néni, és az újonc srác a rendőrségtől. 

Megkaptam a sütimet és az innivalómat. Miközben ettem, a rendőr srác folyamatosan engem nézett. Miért?

Kiszúrhatott a helyszínen? Meglátott mi után elmentem? Vagy csak szimplán tetszem neki?

Egyszer csak elkezdett felém jönni. A szívem egyre gyorsabban vert. Elakartam futni, de nem tehettem. Az gyanús lett volna... Így vártam, és reménykedtem, hogy csak köszönni akar.

- Szia! Téged ismerlek valahonnan? - kérdezte csábos mosollyal a képén. Letöröljem az arcodról?

- Mindig ebbe a kávézóba járok, szerintem itt láthattál sokszor...

- Leülhetek? - kérdezte. 

- Csak tessék... - Ha nyomulni akarsz, véged...

Először azt hittem végig csendben ülünk majd egymással szemben, de ő elkezdett beszélni.

- Hallottál a reggeli gyilkosságról? 

- Nem. Mi történt? - Ó, életem, ha tudnád!

- Richard Curt-ot meggyilkolták. Valószínűleg Hasfelmetsző Jackie áll a dolgok mögött... - ezek szerint Curt volt a vezetékneve...

- Komolyan? És tudtok róla valamit? - mintha nem tudnám.

- Nem igazán. De valaki ma betelefonált, hogy tegnap este látott valami érdekeset! - majdnem megfulladtam ennek a mondatnak a hallatán. Valaki látott? Az nem lehet! 

- Ki telefonált? 

- A neve Emily Hopkins. Biztos ismered, a virágboltban dolgozik. Közel lakik az erdőhöz, ahol Richard-ot meggyilkolták. 

Szóval Emily Hopkins. Valahogy el kell csalogatnom valami eldugott helyre...

Miközben ő beszélt, én folyamatosan agyaltam. Hova mehetnénk, ahol egy lélek sem jár? 

Megvan! A tó melletti elhagyatott ház, hát persze! 

- Lucas, ugye? Sajnálom, de nekem rohannom kell! Itt a számom, hívj fel! - majd a szalvétát ott hagyva elindultam a virágbolt felé. Semmi előkészület nem kellett ehhez, hiszen a házban minden szükséges eszközöm megtalálható volt. Kesztyű a kabátzsebemben, csuklya pedig a kabátomon. 

A virágboltba belépve egy szőke, középkorú nőt pillantottam meg. Remélem, ő az emberem!

- Emily Hopkins? - kérdeztem tőle.

- Igen! Mit parancsol? - mosolygott kedvesen.

- Jó napot, a rendőrségtől jöttem, Ön telefonált be a tegnapi gyilkossággal kapcsolatban, igaz? 

- Ó, igen! Láttam egy...

- Kérem, ezt ne itt beszéljük meg! - szakítottam félbe.

Vette a célzást, hamar el is indultunk a tó melletti faházhoz. Jól nézd meg a várost, mert most látod utoljára!

Mikor a házhoz értünk, furcsán nézett rám.

- Tudja, szeretem a nyugodt helyeket... Nos, meséljen! - tessékeltem beljebb a konyhába. 

- Egy körülbelül annyi idős lányt láttam, mint maga. Szintúgy szőke hajjal, fekete kabáttal, kesztyűbe... - megállt a beszédbe, majd rám nézett.  Itt az idő, Elizabeth! 

Előrántottam a kést a hátam mögül, de Emily futni kezdett. Ki a házból, be az erdő sűrűjébe. Mivel már alkonyodott, elég rosszak voltak a látási viszonyok. Egy ideig láttam, majd elvesztettem szem elől.

Halkan, lábujjhegyen kerestem a nőt. Minden fa, és bokor jó rejtekhelyet nyújthatott neki. 

Az egyik fa mögül lihegést hallottam. Itt az emberem! 

Lassan, hátulról közelítettem meg. Mikor közel értem hozzá, egy 'meglepetés' kijelentéssel halálra rémítettem, és leszúrtam. 

Hasfelmetsző Jack-et megtisztelve, az ő módszerét használtam. Torkát elvágtam, a hasát pedig felnyitottam. Beleit a nyaka köré tekerve otthagytam a fa mellett.  Szemeit felnyitva hagytam, hogy a hatás még jobb legyen.

- További szép estét, Emily! 

Nyugodtan sétáltam haza. Hasfelmetsző Jackie ismét megmutatta, hogy ő nem akárki.